Minden út Rómába vezet, vagy Rómát látni és meghalni, vagy Rómában élj úgy, mint a rómaiak. Sokáig sorolhatnánk, a kérdés csak az, nem egyszerűbb inkább elutazni, és visszamenni az időben egészen az Ókorig?
Az örök város, Róma, a Tiberistől keletre elterülő hét dombra épült. Az i.e. 4. században elszórtan itt élő földműves-közösségekből vált fallal körülvett várossá. Róma a következő évszázadokban hatalmas fejlődésen ment keresztül, de mivel folytonos támadásoknak volt kitéve, Aurelianus császár i. sz. 270-275 között új városfalat építtetett (Mura Aureliane), ami már jóval nagyobb területet vett körbe, és a Tiberis túloldalán álló, ma Trastevere néven ismert részt is a városhoz csatolta. Ez a második fal a mai napig meghatározza a város belső részének szerkezetét.
Aki Rómába látogat, rögtön rájön, hogy igaz a mondás, mi szerint “Rómát nem lehet egy nap alatt megnézni`. Annak is fel kell állítania fontossági sorrendet, aki egy meghatározott témakör, például a képzőművészet vagy az építészet iránt érdeklődik, és a szálláshelyét is célszerű a legfontosabb római látnivalók (Colosseum, Trevi-kút, Vatikán, Spanyol lépcső, Forum Romanum, Pantheon, Angyalvár, Piazza Navona stb.) közelében kiválasztania.
Róma 1980 óta az UNESCO Világörökség része. A történelmi emlékekbe lépten-nyomon belebotlik az ember, még az is, aki nem keresi azokat. Szinte minden sarokra jut egy nevezetes szobor, szökőkút vagy emlékhely. Egyes külvárosok, például a Parioli, mára olyan felkapottak lettek, hogy több luxusszálló és éjszakai mulató található bennük, mint a Via Vittorio Venetón. A legnépszerűbb találkahelynek és a nyüzsgés központjának azért ma is a város főbb terei (legfőképpen a Piazza di Spagna) számítanak. Bár a Rómához tartozó dicsőséges Birodalom már a múlté, a város ettől még nagyon is eleven. Az ember akár bedob egy pénzérmét a Trevi-kútba, akár nem, biztos, hogy vissza akar majd térni újra és újra.
“Mihály már napok óta Rómában volt, és még mindig nem történt vele semmi sem. Nem hullott le az égből semmiféle romantikus röpcédula, hogy útbaigazítsa, mint ahogy titokban várta, Ervin szavai után. Csak Róma történt vele, ha szabad így mondani.
Róma mellett eltörpült a többi olasz város mind. Ehhez képest kevés volt Velence, ahol Erzsivel volt, hivatalosan, és kevés Siena, ahol Millicenttel volt, véletlenül. Mert Rómában egyedül volt és felsőbb útmutatásból, úgy érezte. Amit Rómában látott, minden a végzetesség jegyében állt. Máskor is találkozott már ezzel az érzéssel, hogy egy hajnali sétán vagy egy különös késő nyári délutánon minden megtelik ritka és szavakban ki nem fejezhető értelemmel, de itt ez az érzés egy pillanatig sem hagyta el. Máskor is messzefutó sejtelmeket ébresztettek benne az utcák és a házak, de soha annyira, mint Róma utcái, palotái, romjai, kertjei.”
(Szerb Antal: Utas és holdvilág)